Friday 3 July 2009

Stanislaw Lem: Ismétlés (VII). rész)

A tábornok gépiesen végigsimította a nadrágját.
- A kronda időbomba. Robbanása helyi depresszió keletkezését idézi elő az időben. Képszerűen szólva: ahogy a szokásos bomba tölcsért képez a talajban, térbeli depressziót, úgy hatol be a kronda a jelenbe, és az egész környezetét visszanyomja a múltba. Az időbeli visszafelé haladás mértéke, az úgynevezett retrointenrallum, a töltés nagyságától függ. A kronopresszió teóriája nagyon bonyolult, így nem fejthetem ki az uraknak. De az alapelvet egyszerű megérteni. Az idő múlása az általános nehézkedéstől függ. Nem a helyi gravitációs mezőtől, hanem a világmindenség gravitációs állandójától. És nem magától a gravitációtól, hanem annak változásától. A gravitáció az egész Kozmoszban csök ken, és ez valamiképpen az idő múlásának másik oldala. Ha a gravitáció nem változna, akkor az idő állna. Egyáltalán nem is volna idő. Úgy van ezzel is, mint a széllel. Hol van a szél, amikor nem fúj? Nincs sehol, mert a szél csak a levegő mozgása. Így magyarázzák a Kozmosz keletkezését is. Nem keletkezett, hanem időtlenül tétezett, míg elkezdődött a redukciója. Attól kezdve a világmindenség tágul, a csillagok keringenek, az atomok rezegnek, az idő pedig múlik. Kapcsolat van a gravitonok és a krononok között, és ezt a kapcsolatot használták fél a kronda építésekor. Egyelőre nem tudunk másképp manipulálni az idővel, mint erőszakosan. Ez implózió, vagyis összeomlás, nem pedig explózió, vagyis kirobbanás. A legnagyobb visszahaladás az időben a nulla pontban megy végbe. 1.59-kor Madorian megnyomta a tömést. Tizenkét másodperc múlva begyulladt stratégiai hadkészültségünk minden hadműveleti krondája. Az implózió kumulatív volt. Ezért a kronopresszió által sújtott terület alakja majdnem szabályos kör. A zérópontban a depresszió körülbelül 26-27 évet tesz ki. Nagysága fokozatosan csökken a kerület felé. Az érintett területen az ellenségnek laboratóriumai, raktárai, műhelyei valamint föld alatti kronopreszsziós tőterei voltak. Mivel ezt a munkát körülbelül 9-10 éve kezdte el, jelenleg nincs már ott semmi, ami számunkra fenyegetést jelenthetne. A csapás területének átmérője, mint ezen a térképen látják, uraim, körülbelül 190 mérföld…
- Tábornok!!
- Hallgatom.
- Mire alapozza ön azt az állítását, hogy Madorian segítségével sikerült megelőznünk az ellenség kronda-támadását?
- A parancs így harvgzott: ha a támadásig több mint 24 óra van hátra, nem szabad megnyomnia a tömést. Ha megtudja az akció bizonyos részleteit, amelyek annak időpontját, a töltés nagyságát, a krondák mennyiségét érintik, jeleznie kell felderítésünk riadóláncán keresztül. Ha az ellenség 24 órán belűt akar megtámadni bennünket, és Madoriannak nincs módjában összeköttetésbe lépni a hálózattal, működésbe kell hoznia egy automatikus rádióadót, amely Hassy alatt van elásva az erdőben. És csak ha nem volna ideje elérni az adót, és a támadás a legrövidebb időn belül teljességgel bizonyos volna, csak abban az esetben szabad megnyomnia a tömést. Aláhúzom: Madorian nem ismerte a kronopressziós implózió mechanizmusát, de még azt sem tudta, hogy mi van beépítve a fogába. Miniszter úr kielégítőnek találja válaszomat?
- Nem. Úgy vélem, vakmerőség volt az egész világ sorsáriak felelősségét egyetlen emberre, egy kémre hárítani. Egyébként teljesen mindegy, hogy kém vagy nem kém. Hogy dönthetett egy ember egyedül?!
- Megengedi, uram, hogy további magyarázatokkal szolgáljak? Információink nem voltak a nullával egyenlőek Madorian akciója előtt sem. Az ellenség célpontja a mi időközpontunk kellett legyen. Mindkét oldalon csak a munkálatok előrehaladása volt kérdéses. A mi C komplexumunk helyzetét ők ugyanolyan jól ismerték, mint mi az ő kronoratóriumaik díszlokációját. Ilyen hatalmas komplexumok álcázása lehetetlen.
- Ön nem válaszolt a kérdésemre!
- Éppen most térek rá. Ha csökkenő hatósugarú koncentrikus köröket rajzolunk a mi C komplexumunk köré, akkor Hassy a visszafelé haladó zónában található egy dekádra, Leylo pedig, minthogy közelebb fekszik C-hez, a kétdekádos depresszió zónájában. Tegnap reggel olyan információt kaptunk, hogy Morribond nem lesz jelen a fogadáson, amelyet a kancellár rendez a rezidenciájában, Hassyban, ellenben adataink voltak arról, hogy Morribond a határaink mentén állomásozó hadsereg szemléjére készül. Este nyolckor érkezett a hír: ahelyett hogy elment volna a helyőrség központjába, Acetonba, megállt Leylóban.
- Várjon csak, tábornok úr! Ezzel azt akarja mondani, hogy Morribondnak szándékában állt bevetni ezt az időbombát, ami azt kellett volna hogy eredményezze, hogy megfiatalodunk tőle?
- No… természetesen. Ez szakértőink véleménye. Morribond hatvanéves… volt, a felesége huszonkilenc. Mínusz húsz neki, mínusz tíz a feleségének - negyvenéves férfi és tizenkilenc éves lány. Azonkívül felvetődött az az alkalmasint döntő körülmény, hogy beteg, myasthenia gravisa van. Az orvosok két, legfeljebb három évet adtak neki.
- Ez biztos?
- Igen. Gyakorlatilag biztos. Lényeges szerepet játszott, úgy vélem, hm… sajátságos humorérzéke is. A hadművelet fedőneve így hangzott: Balkon.
- Nem értem.
- Dehogynem! Rómeó és Júlia, erkélyjelenet… ezért kellett volna megsemmisülnie teljes időtartalékunknak.
- De fordítva történt?
- Valóban, mert feltevésem alátámasztására kiszámítottam, hogy az implózió helye a mi C komplexumunk lett volna stratégiai terveik szerint. Ezért küldte a feleségét Hassyba, ő pedig Leylóba ment, amely közvetlenül határaink mellett fekszik. A tábornoki vezérkar haditanácsa kritikusnak minősítette a helyzetet, ezért azonnal átdobtuk Madoriant, vagyis olyan gyorsan, ahogy csak lehetett. Éjfél körül landolt Hassy mellett. Mivel mi mértünk csapást elsőként, a depresszió izokrónjainak ellentétes esésiránya volt, mint ahogy az ellenség tervezte. Így mi találtuk el az ő időkomplexumukat.
- És mi következik ebből? Morribond kevésbé lett fiatal, mint szerette volna, a felesége pedig még fiatalabb lett… mi ennek a stratégiai jelentősége? Javaslom, hogy vegyük le a napirendről ezt a témát.
- Az ennek a stratégiai és egyúttal politikai jelentősége is, államtitkár úr, hogy változásnak kell bekövetkeznie az ellenséges állam elnöki posztján. A depressziót okozó implózió hatósugarának legszélén a nulla ponttal koncentrikus kis kiemelkedés képződik. Ez a szokásos bomba hatásához hasonló dolog: a robbanás központja kimélyül, körülötte pedig krátersánc keletkezik. A kronda visszaforgatja a jelent, de az implózió határán az idő előreszalad. Ez az úgynevezett kompenzációs effektus. Leylo éppen a hatósugarában van. Ez azt jelenti, hogy ott az idő 9-10 évet haladt előre.
- Morribond hetven körül jár? Tökéletes! - nevetett fel valaki a zöld asztal körül ülők közül.
- Nem. Annak megfelelően, amit a betegségéről mondtam, Morribond már nem él. Van még kérdés?
- Szeretném megtudni, milyen formában aktualizálódik a múlt a kronda implóziója után. A fizikusok azt állítják, hogy a múlt mint tökéletesen újrateremtett idő, amelyhez vissza lehetne térni - nem létezik.
- Ez igaz. Az implózió nem váltja ki a naptár ideális visszapergetését. Nem restaurálja tehát azt a konkrét állapotot, amely konkrét évben, napon, órában és percben létezett. Minden anyagi objektum csak fiatalabb lesz, de a múlt, mint olyan események konstellációja, amelyek egyszer megtörténtek, se vissza nem tér, se meg nem ismétlődik. Arról, hogy ez teljességgel lehetetlen-e, szakértőink nem szívesen nyilatkoznak. Mindenesetre a kronda működési elvének modellje az a szituáció lehet, amikor a futballpályán az egyik játékos elrúgja a labdát, a másik pedig visszapasszolja neki. A visszatérő labda nem esik pontosan ugyanarra a helyre, Ez a példa azért pontos, mert a labdát rúgni kell, nem lehet helyette mikrométeres precizitással az előbbi helyére vinni. Az implózió is olyan intervenciót jelent az időben, amely mikroszkopikus részleteiben kiszámíthatatlan.
- De hiszen ön maga mondta, tábornok úr, hogy a hatvanéves ember negyven lesz!
- Az egészen más. A szervezete valóban éppen ennyivel lesz fiatalabb fiziológiailag. Ugyanez történik mindennel. Az öreg fa megfiatalodik, csemetévé változik. De ha, mondjuk, veszünk egy csontvázat, amely száz évig feküdt a földben, és amelyből egy évvel ezelőtt eltávolították a csontok egy részét, akkor az implózió után egy olyan csontvázat kapunk, amelyről a vizsgálat kimutatja, hogy csak nyolcvan évig volt a föld alatt, de azok a csontok, amelyeket eltávolítottak belőle, nem jelennek meg ismét. Ha valaki nemrégiben elvesztette a lábát, akkor még negyedszázados retrointervallumú implózió után sem nyeri vissza azt. Ezért a kronda nem tévesztendő össze az úgynevezett okozati paradoxonnal, amely az időutazás eszméjével van kapcsolatban. A szervezet az implózió alatt visszaállítja életerejét a fiziológiai lehetőségeinek megfelelő keretek között.
- És a gépek? A könyvek? Az épületek? A tervek?
- Az olyan épület, amit száz évvel ezelőtt emeltek, jelentéktelen mértékben változik meg. De az a ház, amelynek betonja nyolc évvel ezelőtt szilárdult meg, homok-, cement és gerendahalommá válik, mert a beton is öregszik, és nem létezhet mint beton egészen addig a pillanatig, míg a megfelelő összetevők összekeveréséből létre nem jön. Ugyanez vonatkozik mindenféle tárgyra, mint mondottam, a gépekre is.
- Valóban biztosra vehetjük, hogy az ellenség nem rendelkezik már az ellencsapáshoz szükséges potenciállal?
- Erre nincs százszázalékos bizonyítékunk. Pesszimista becslések szerint kronopotenciáljuk nyolcvan százalékát semmisítettük meg, optimista becslések szerint kilencvennyolc százalékát.
- És a krondákat semmi másra nem lehet használni az ellenség krondáinak megsemmisítésén kívül?
- Hogyne lehetne, elnök úr, de az ellenség krondáinak, valamint termelőbázisainak megsemmisítése abszolút prioritást élvezett. Mivel a mi potenciálunk sértetlen maradt, teljes stratégiai és taktikai fölényre tettünk szert. Uraim, szíveskedjenek megérteni, hogy most nem tudok semmit mondani arról a kérdésről, hogyan fogjuk felhasználni ezt a potenciált! Nincs több kérdés? Köszönöm, uraim. Mi ez? A hangszóró? Csendet kérek!
- "Figyelem! Figyelem! Első fokú riadó! A lokátorok az ellenség szatellitjeinek pályájukról való letérését észlelik, négyes számban. A távolkörzet ballisztikus védelmének elhárító rakétáit begyújtották, és kilőtték az ellenség ellen. Egy szatellitet telitalálat ért. A három szatellit dzéta radiánson első kozmikussal lassít. A lokátorok működését megnehezíti az álcázó ionfelhő, amelyet az első megsemmisített szatellit szimulátorfeje bocsátott ki! Figyelem! Figyelem! A földi célzóindikátorok közvetlen összeköttetésben védelmünk állomás-szatellitjeivel a következőkben meg fogják adni azokat a valószínűsíthető célpontokat, amelyekre az ellenség támadása irányul. Figyelem, első célpont: a C komplexum, 20-25 mérföld oldalelhajlással a nulla ponttól! Figyelem, a második célpont: a főhadiszállás, ismétlem, a főhadiszállás, 7-9 mérföld oldalelhajlással a nulla ponttól!"
- Kronohatóerejük húsz százaléka száll a fejünkre! - kiáltott valaki.
Az eddig a zöld asztal mellett ülő emberek felugrottak. Nyikorogtak a székek, valakié feldőlt, nem messze panaszosan felüvöltött a sziréna.
- Uraim! Kérem, maradjanak a helyükön! Az implózió nem életveszélyes! Nincs lehetőség sem az izolációra, sem az elrejtőzésre! Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat! - erőlködött a tábornok.
- "Figyelem! Figyelem! A második szatellitet az ionoszférában rakétasortűzzel megsemmisítettük. A további két szatellit az orbitális védelem holtterébe került. Irányt változtatnak, a közelkörzet lokátorai szerint hetvenszeres túlterheléssel, és begyújtják az atrappokat. Figyelem! Két ellenséges szatellit az egyes számú és a kettes számú cél tengelyében! Elérik a közvetlen csapás optikai percméterét. Figyelem! Első fokú riadót rendelek el! Nyolc másodperc nulláig! Hét nulláig. Hat. Öt. Négy. Három, kettő. Figyelem, nul…"

No comments:

Post a Comment